Az első olyan pár, amely az interneten keresztül ismerkedett meg, a napokban ünnepelte az ezüstlakodalmát - mellettük több százezren "találkoztak" életük párjával különböző online randioldalakon. A netes boldogság tehát egyáltalán nem elérhetetlen, csak megfelelő türelem és elszántság kell hozzá

Ma minden ötödik ember keres vagy keresett már a neten párt magának, és ez az arány a következő húsz évben minden bizonnyal csak nő majd: a Wired magazin egy, 2002-ben megjelent cikkében leírtak szerint: "2020-ra azt nézik majd hülyének, aki nem keres magának párt a neten - a véletlen és a sorsszerűség egyre inkább elveszíti az értelmét egy olyan világban, ahol az információk néhány kattintásnyira vannak".

Az online párkeresésben a nők lényegesen jobb esélyekkel indulnak, mint a férfiak: előbbieknek mindössze 3, utóbbiaknak 15 százaléka látogat rendszeresen ilyen témájú oldalakat. Így egy társkereső hölgyre öt partnerét kereső úr jut - derült ki egy magyar felmérésből. Legtöbben - a megkérdezettek 36 százaléka - azt emelték ki, hogy az interneten sokkal felszabadultabban tudnak ismerkedni, egynegyedük viszont elsősorban azért választja a világhálót, mert így sokkal több potenciális partnerrel léphet kapcsolatba, mint ha teljes egészében a véletlenre bízná magát. Az anonimitást azonban mindössze 7 százalékuk sorolta az első helyre - utóbbi szempont elsősorban a nők körében bír döntő jelentőséggel. A legtöbben a személyes találkozásra törekszenek, s az online társkereső oldalakat látogatók 70 százaléka már el is jutott idáig. Sőt, 28 százalékuknak már sikerült ily módon komoly párkapcsolatot kialakítania.

Az internethasználók 87 százaléka tisztában van azzal, hogy a partnert keresők gyakran állítanak valótlant magukról. E tekintetben egyébként a nők némiképp gyanakvóbbak, mint a férfiak. Bizalmatlanságuk nem is teljesen alaptalan, hiszen a társkeresők több mint egynegyede - saját bevallása szerint - közölt már hamis információt magáról.

A modern kerítő-szolgálat

A párkeresés az egyik olyan mód, amire a leggyakrabban használják a világhálót - ráadásul nemcsak az ingyenes oldalakat, hanem a fizetőseket is: az Egyesült Államokban évente közel félmilliárd dollárt költenek netes társkeresésre, és világszerte több száz millióan vannak regisztrálva egy vagy több oldalra.

Egyre specifikusabban kereshetünk - vannak egyes vallások követői számára létrehozott oldalak, de kereshetnek párt maguknak a kutyaimádók (fajta szerint), a tetováltak, a homoszexuálisok, a "kockafejűek" és a sportrajongók is. Sőt, vannak olyan oldalak is, ahová csak és kizárólag házasságot akarók regisztrálnak - ezzel az internet átvette a "kerítők" szerepét is.

Chris Dunn és Pam Jensen, az első olyan pár, akik az interneten ismerkedtek meg egymással, nemrég ünnepelték a 25. házassági évfordulójukat - a két fiatal 1982-ben, egy nagyon korai, kísérleti "chatprogramon" keresztül kezdtek el beszélgetni, egymásba szerettek, és egy évvel később már össze is házasodtak. És bár sokan azt mondták nekik, "esélyük sincs arra, hogy megmaradjanak a másik mellett", az ezüstlakodalmukon is "ugyanolyan szerelmesek egymásba, mint az első hetekben".

"Akkoriban egyáltalán nem voltak népszerűek a számítógépek, és sok ember úgy tekintett rájuk, mint valami űrbéli tárgyra" - mesélte egy interjúban Pam Jensen. "Én egy barátomnál találkoztam először ezzel a beszélgetési lehetőséggel, és bár egyáltalán nem akartam társat találni, sőt, kifejezetten magányos farkasnak tartottam magam, Chris és én azonnal megtaláltuk a közös hangot, és minél többet beszélgettünk, annál jobban szerettem volna vele lenni. Egy éven belül összeházasodtunk."

Sok türelem, sok szerencse

Az internetes társkeresés még mindig furcsa a legtöbb ember számára (sokak szerint "képtelenség normális párt találni, csak beteg figurákkal lehet találkozni" vagy "a neten mindenki hazudik", és "mindenki csak egy dolgot akar: ingyen szexet"), de a sikersztorik száma egyre nő.

"Egymás után három barátommal is a neten ismerkedtem meg, és mindegyik kapcsolat évekig tartott" - árulta el a most 28 éves Zsóka, aki szerint az internet az egyik legjobb lehetőség arra, hogy a magányosok találjanak valakit maguknak. "Mivel az elején, még a találkozások előtt tisztáztuk, hogy ki mit szeretne, képesek voltunk válogatni, és a csalódás esélye is csökkent. Volt néhány közepes randim is, és olyan is előfordult, hogy végül nem jött össze a dolog, de igazán rossz tapasztalataim nincsenek. Sőt, meg vagyok győződve arról, hogy a netnek köszönhetem a boldogságomat."

Zsóka véleményét Judit is osztja: ő és a párja szintén egy online "randevúszolgáltatón" keresztül jöttek össze, három évvel ezelőtt. Már túl vannak az esküvőn, és hamarosan megszületik az első közös gyerekük is.

"Sok csalódáson voltam túl, és igazából nem akartam túl sok időt randizgatásra és párkeresésre fordítani" - árulta el. "Úgy éreztem, az még belefér, hogy regisztrálok egy oldalon, és naponta elolvasok egy-két levelet. István az elsők között írt, és hamar rájöttünk, mennyire jól megértjük egymást. Az első találkozás után mindketten éreztük, hogy ez valami teljesen más, mint a korábbi, elfuserált kapcsolatok."

Azzal mindkét lány egyetért, hogy ahhoz, hogy egy netes ismeretségből valódi, tartós kapcsolat, esetleg együttélés vagy házasság legyen, nagyon sok türelem és még több szerencse szükséges - nagyon ritkán fordul elő az, hogy az első, akivel összeakadunk, rögtön az "igazi" is lesz; és bizony a fura alakokkal, a durva ajánlatokkal, a hazugságokkal is meg kell birkóznia annak, aki online keres párt magának.

"Voltak azért bántó vagy közönséges levelek, de ezeket egyből töröltem, nem is válaszoltam rájuk" - mondja Zsóka. "De nem hiszem, hogy ez csak az internet miatt van. Ha valaki hagyományos módon akar összejönni valakivel, akkor is beleszaladhat idiótákba, legfeljebb egy kicsit hamarabb derül ki, hogy defektes a másik, nem kell megvárni a második, harmadik levélváltást."

Kis visszatekintés

A mára elterjedt netes chatszobák ősét az amerikai CompuServe internetszolgáltató indította még a nyolcvanas évek elején. A CB Simulator első verziója 1980-ban, jóval a World Wide Web előtt jelent meg. Az üzemeltetők a CB rádiós szlenget használva építették fel a szolgáltatást, kezdetben a csatornák és hullámhosszok száma is kötött volt. A CB Simulator hamar népszerűvé vált, sok ma is használt netes kifejezés és emotikon született meg szobáiban. Helyét az IRC, majd később a webes csevegőszobák vették át.

és egy jótanács:

Az internetes társkeresőket előszeretettel látogatják szexuális bűnözők és csalók is (bár egyáltalán nem akkora számban, mint ahogyan azt sokan hiszik). Ha valakit gyanúsnak tartunk, vagy rossz érzésünk van vele kapcsolatban (pl. túl sokat kérdez, de saját magáról keveset árul el), akkor mindenképpen próbáljunk meg másoktól érdeklődni az illetőről, mielőtt végleg megszakítjuk vele a kapcsolatot. A csalók gyakran próbálnak meg pénzt kicsikarni az áldozataikból (pl. útiköltségre, hogy találkozni tudjunk vele), vagy olyan információkra kíváncsiak, amelyekkel visszaélhetnek. Soha ne adjunk ki személyes adatokat levélben, maximum telefonszámunkat.

Az anonimitás bátorító ereje Egy egész sor előnye van az internetes társkeresésnek, különösen azoknak, akiknek nincs idejük, esetleg türelmük, hogy szórakozóhelyeken vagy barátokon keresztül találkozzanak valakivel; de segíthet azoknak a félénk, szégyenlős embereknek is, akik annyira rettegnek az elutasítástól, hogy fel sem merülhet bennük az a lehetőség, hogy megszólítsanak egy idegent. Az sem elhanyagolandó tényező, hogy van időnk átgondolni mondandónkat, az értelmetlen mondatok eldadogásának kora lejárt - igaz, a non-verbális jeleket (tehát a testbeszédet, a hangszínt) nélkülöznünk kell, ez nehezítheti a másik mondanivalójának megértését. A emotikonok (azaz az érzelmeket kifejező animációk, jelek) vagy a szmájlik sokat segíthetnek. - de ezekre sem hagyatkozhatunk teljesen, hiszen nem tudjuk felmérni, hogy a másik igazat mond-e vagy lódít. Sokan vannak ugyanis, akik az úgynevezett "cyber-túlzás" hibájába esnek - a jótékony hazugságokkal a mindennapokban is többen próbálják kellemesebb színben feltüntetni magukat, az interneten pedig a túlzás még nagyobb teret kap. Itt már hazudhatunk tulajdonképpen bármiről - ahhoz tehát, hogy sikeres legyen egy netkapcsolat, kell némi (nem túlzott) bizalom és egy jó adag intuíció. A képzelt intimitás csapdájában A megszokott gátlásoktól megszabadulva az internetes kommunikáció hihetetlenül rövid idő alatt meglepően intimmé válhat: hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy olyan dolgokat írunk a másiknak, amiket soha nem mondanánk ki egy "testközeli" kapcsolat ilyen korai szakaszában. Ráadásul nem tudhatjuk, ki ül a másik monitor előtt - az internetes kommunikáció bizonyos fokig képzelgés. Ahogy beszélgetni kezdünk a neten, rögtön kialakul bennünk egy kép a másik személyről, de ez a személy legtöbbször teljesen más a valóságban, mint a mi képzeletünkben. Írói stílusa, barátságossága miatt bizalmat kelthet, figyelmessége, kedvessége, a közös érdeklődés miatt lehet, hogy kikiáltjuk őt a "lelki társnak" - az internetes kapcsolat azonban nagyon távol áll egy valódi szerelemtől, hiszen nincs meg benne (általában) a szexuális vonzódás; pontosabban ez csak egy virtuális intimitás, amelyből hiányzik a valódi beteljesülés. Éppen ezért nem szabad sokáig húzni-halasztani azt a bizonyos randit, mert lehet, hogy elküldte a fényképét, ám a valóságban nem is úgy néz ki? Mi van, ha nem olyan a temperamentuma, ami tetszik? Ha nem olyan a hangja, a füle, az öltözködése... Ezért jobb minél előbb túlesni az első találkozáson, és eldönteni, megéri-e folytatni. Kizárólag a neten, valódi, fizikai együttlét nélkül, nem lehet igazi kapcsolatot kialakítani senkivel - bármennyire csábító is a lehetőség. Tippek, tanácsok Ne higgy el elsőre mindent, amit elárul magáról! Légy kritikus, próbáld megtudni, hogy igaz-e minden, amit ír! Nagyon csábító dolog az interneten felszabadultabbnak és közvetlenebbnek lenni, de vigyázz, csak olyanokat írj, amiket szemtől szembe is vállalnál! Ne éld bele magad túlságosan! Legyen az internetes társkeresés egy első "impresszió" a másikról, vedd fel a kapcsolatot azzal a személlyel, akit valamiért szimpatikusnak látsz, de ne szeress bele már a chatelések vagy e-mailezgetések alatt. Fogd fel egy lehetőségnek: talán itt találod meg a nagy Ő-t, talán nem. Ha minden egyes érdeklődőt, rosszul sikerült randit komolyan veszel, hamar elmegy a kedved az egésztől. Készülj fel, hogy a korábbi "szerelem" pillanatok alatt szertefoszlik, ha meglátod őt valójában. Hacsak nem vagy bátor, és minden helyzetben talpraesett típus, akkor valószínűleg idegenkedhetsz a külsejétől, a hangjától, a gesztusaitól - hiszen akaratlanul is, de elképzelted magadnak őt, és nem olyannak, mint amilyen valójában... A randi ne legyen nagyon romantikus, filmbe illő randevú - hagyj magadnak menekülőteret! Ha egyből gyertyafényes vacsorával, szexi fehérneművel indítasz, akkor nehéz lesz öt perc múlva kirúgni a másikat, ha mégsem tetszik. Kínos az is, ha látszik a másikon, mennyire feszeng és szeretne lelépni. Adjátok meg egymásnak azt a lehetőséget, hogy bármikor bármelyikőtök meggondolhassa magát, és kiléphessen a számára "mégsem kívánt" kapcsolatból. [origo]